craving

Így nyár végére elfogyott a türelmem a hőséggel kapcsolatban. Arról volt szó, hogy ezen a héten már normális idő lesz! Erre mi van? Megint 34 fok. Idén nagyon jól viseltem a hőséget (az eddigiekhez képest), büszke vagyok magamra, de mostanra vége a türelmemnek. 

Sajnos ez mindenféle másra is igaz, egyre többször veszem észre, hogy bunkó vagyok, morgok és rosszindulatú megjegyzéseket teszek mindenkire, aki felbosszant valamivel (ami azért, lássuk be, elég gyakran előfordul). Elfáradtam. A hőségben, a nyári emberjárásban és arconpörgésben, a házfelújítás és a költözés miatti folyamatos feszültségben, a kilátástalanságban, a körülöttem történő baby bummban (amit nem sajnálok senkitől, csak magamat sajnálom, hogy még távolabb kerülök a körülöttem levő emberektől, mert egyszerűen képtelen vagyok folyamatosan kismama-dolgokról beszélgetni) (tudom, hogy hangzik, és sajnálom, de ez az igazság). Na, szóval jó lenne egy hét kikapcs, amikor nem kell sehova menni, rendbe tudom tenni a kertet, kinyújthatom az összegubózódó izmaimat, meg ilyenek. 

Fizikailag, szellemileg és lelkileg is kifacsartnak érzem magam. Valamitől nagyon meg vagyok puffadva (pedig ugyanazt eszem, mint eddig is) és izomlázam van (mondjuk vasárnap dühből végigcsináltam egy kickbox HIIT edzést, tegnap meg három órán keresztül 12 kilós cserépcsomagokat pakolgattam egyik raklapról a másikra, másik raklapról a cserépliftre, szóval ez valahol talán érthető), mindkettő bosszant de mi nem bosszant mostanság. Ma este Szövőnő szülinapja lesz, holnap megyek második körös családi összeröffenésre a Velencei-tóhoz (most az öcsém és a kishúgom van itthon), csütörtökön délelőtt elmegyünk tollaslabdázni, aztán meg egész délutános családi buli lesz a nagypapám 80. (és a nagymamám 79.) szülinapja alkalmából. Biztos szuper lesz minden, csak mostanában ha három embernél nagyobb társaságba kerülök, akkor lefagyok, mert nem tudom befogadni a sok különböző ingert, úgyhogy még nem tudom, hogy fogom menedzselni ezt a három napot...

A múlt heti workshop nagyon jól sikerült, kicsit túl jól is, mert a tervezett két óra helyett majdnem három és felet maradtunk, úgyhogy a délutáni programról (amit én tartottam) majdnem elkéstem. De egyrészt nagyon hasznos volt, másrészt meg iszonyú jó érzés volt úgy jelen lenni, hogy én vagyok a leginkább képben a témával átfogóan (meg persze kicsit ijesztő is, elvégre jogszabályokról van szó) (és a többiek is csináltak-csinálnak policy-elemzéseket a témában, úgyhogy így pláne meglepő volt, hogy bizonyos alapok hiányoznak nekik) (nagyon nehéz ez a fajta munka, minden mindennel összefügg, és én is erősen válogattam, hogy milyen jogszabályokat olvasok el alaposabban - nem bánom, hogy ez pillanatnyilag kisebb részét teszi ki a munkámnak). Elvileg lesz még folytatása, mert volt egy téma, amit szinte egyáltalán nem érintettünk, és én is csak kb. a kétharmadát tudtam elmondani annak, amivel készültem). Utána viszont eléggé leeresztettem, mert elég intenzíven készültem erre a workshopra, pedig haladni kéne a többi dologgal is.

A házfelújításról meg a költözésről nem akarok részletesen írni, de már lassan öt és fél éve húzódik ez az egész, és idén már úgy volt, hogy nyár elején költözünk, és most már muszáj elmenni innen, ahol most vagyunk, de még mindig nincs kész az a kik.rt ház, és olyan szinten elegem van az építkezésből, hogy el se tudom mondani. És még csak most jön a lakberendezés része, amit 1. utálok, 2. nem maradt rá pénzünk. 

Aztán még az is van, hogy a természetgyógyász vizsgámat a háromnapos projekttalálkozó középső napjára tették (mondjuk legalább reggelre, úgyhogy utána vissza tudok csatlakozni a programba), és nem akarom még egyszer elhalasztani. A tanulással még nem állok olyan jól, de mondjuk nagyon rosszul sem, úgyhogy ezen igyekszem nem pánikolni.

Szóval így. Várom az őszt meg a telet, meg a begubózást. Remélem sikerül idén úgy alakítani, hogy ne terheljem tovább túl az amúgy is kissé megviselt idegrendszeremet.

mindent legalább tízszer meg kell kóstolni

Fiú az elmúlt majdnem 8 évben: "Én nem szeretem a padlizsánt, nem kérek padlizsánkrémet."

Fiú vasárnap este: "Túl fáradt vagyok felkelni a vajért, megkóstolom [a padlizsánkrémet]."

...

"Ez fokhagymakrém. Ízlik." 

(teljesen átlagos padlizsánkrém volt, talán egy picit kevesebb majonézt raktam bele, mint amennyit szoktam)

Vissza akartam térni a jól bevált rendszeremhez, hogy vasárnaponként blogolok (elkezdett hiányozni valami nagyobb rendszeresség az életemből annál, hogy minden reggel jógázom és zabkását reggelizem kivéve ma), de ott felejtettem Kertésznél a laptopom töltőjét, és a maradék százalékok kelleni fognak még az előző bejegyzésben emlegetett prezentációm összerakására, úgyhogy csak így gyorsan, telefonról.

A héten elkezdtem felszámolni olyan régóta görgetett feladatokat, mint pl. a cseresznyeecet kitöltése, a hetek óta rakosgatott cukorszirup elhasználása vagy a fürdőszobai rongyszőnyegek kimosása. A közelgő költözés felrázott egy kicsit a tompaságból. Még van jópár ilyen apróság, amiket ha egyszerre kéne megcsinálni, kitépném a hajam (persze utána nagyon hatékonynak érezném magam), de így jó, hogy apránként eltűnnek. Így is stresszes lesz a költözés utánai takarítás. Arra is rájöttem, hogy valójában annyira nem bánom, hogy idén béna a kert, mert nem lenne most kapacitásom üvegeket keresgélni és paradicsomot befőzni. De azért jó lenne, ha itt is esne végre egy kicsit több eső, mint ami csak felveri a port, mert konkrétan két hónapja nem ázott át a talaj. Nagyon úgy tűnik, hogy a porba fogok retket vetni jövő héten.

meglett a böjtje

Na, ki nem tudott érdemben haladni az elmúlt másfél hónapban a munkájával?

Na, és kinek kéne jövő hét szerdáig 20+ jogszabályon, nemzetközi egyezményen, kétszáz oldalas jelentésen, módosítási javaslaton és hasonlókon, meg 20 interjún átrágnia magát és még valami értelmeset is prezentálni belőle?

Bahh. 

Ilyenkor olyan mérges tudok lenni a múltbeli Pitykegombára. Mármint, ha ezen a héten neki tudok ülni 38 fokban ezeket a szövegeket böngészni, akkor biztos meg tudtam volna csinálni két héttel ezelőtt is, amikor épp elfogadható idő volt, és nem kóvályogtam a hőségtől.

Na mindegy. Az interjúkat én csináltam, úgyhogy csak újra át kell bogarászni őket csak éppen egy jó 400 oldalnyi anyagról beszélünk. A jogszabályokból egyszer már készítettem egy briefet, most csak azt kell kibővíteni jócskán. Majdcsak lesz valami.

on the path again

Tegnapra szünnapot írtam ki magamnak, még azt se engedélyeztem, hogy egy mosást berakjak, mert annyira összefolytak már a napok. Kicsit úgy érzem, mintha valami köd (vagy nyári pára, hehe) szállt volna fel az agyamról, amikor összeírtam, hogy mi mindenbe kéne belefogni a héten, kinek mit kéne elküldeni e-mailben, stb. Reggel újra el tudtam olvasni egy tanulmányt a zabkása mellé (bár az értelmezéssel már akadtak gondok, de szerencsére ez nem fog kelleni a két hét múlva esedékes policy brief-emhez, úgyhogy ezen most nem akadtam fenn).

Lassan kézzelfogható közelségbe kerül a költözés, úgyhogy erre a hétre azt is előirányoztam, hogy elkezdem szelektálni és összerakni a cuccaimat (szelektálni főleg a ruhákat, összerakni pedig főleg a nem használt könyveket). Egyfelől nagyon várom már, hogy végre, végre a saját házunkban lakjunk, másfelől viszont félek is a költözéstől, mert nagyon utálom azt, amit Fiú az új házzal csinált(atott), nem tudom, hogy fogok-e tudni ott lakni. Választottunk tegnap sütőt is, alig várom már, hogy magam mögött hagyjam ezt a nyomorék indukciós főzőlapos tűzhelyet, amit Villamosmérnök vett ide a rezsipara kitörésekor anélkül, hogy nekünk szólt volna. 

Aztán az is van, hogy jelentkeztem egy szeptemberben induló HKO képzésre, ami 4 éves (!!), de az első képzési alkalmon kapásból nem fogok tudni ott lenni, mert pont akkor megyek Szlovéniába egy másik képzésre, úgyhogy kicsit vacillálok rajta, hogy ne várjak-e inkább egy évet a tanfolyam elkezdésével. Az ősz amúgy is nagyon sűrű lesz: október elején vizsgázom természetgyógyászatból (amire közel sem tanultam még annyit, mint az eü vizsgára...), ráadásul pont a vizsga hetében lesz egy projekttalálkozó, amit a mi csapatunk szervez. Novemberben pedig tesólátogató körútra szeretnék indulni, és most egészen belelkesültem, hogy mit csinálhatnék még közben, szóval lehet azzal is elmenne egy 10-12 nap, meg persze jó sok pénz... úgyhogy nem tudom, lehet, hogy először megcsinálom inkább nyugiban a fitoterapeuta képzést, és utána vágok bele ebbe a tanfolyamba, ami azért elég nagy falat.

Ez a hőhullám is megint, remélem nem megyek le megint zombiba, tegnap 35 fok volt, és legközelebb vasárnapra ír 35 alatti hőmérsékletet, bahh.

szavazás

Koppenhága vagy Hága?

Paraméterek:
- az időpont: novemberben valamikor (tudom, nem a legideálisabb egyik helyre sem, de akkor van időm)
- 3-4-maximum 5 nap
- tömegközlekedéssel vagy gyalog közlekedek
- minél kisebb tömeg legyen XD
- ami érdekel: botanikus kertek, tömegközlekedéssel vagy gyalog megközelíthető kirándulóhelyek, múzeumok korlátozott mértékben (témában jöhet bármi a hadviselésen kívül; ha interaktív, az plusz pont), kávézók korlátozott mértékben, tematikus séták
- ami nem érdekel: templomok, kontextus nélküli városnéző séta, shoppingolás, éttermek (oké, ez érdekelne, de nincs rá pénzem)

Alternatívaként még szóba jöhetnek más holland és dán városok, esetleg Varsó vagy Gdansk is, de alapvetően Koppenhága és Hága közt szeretnék dönteni.

nyári programdömping

Az elmúlt kb. másfél hét elképesztően zsúfolt volt, kezdve a keddi falunapi utórezgésekkel, aztán csütörtökön az egy napos budapesti utazással (5 előtt egy kicsivel kellett kelnem, a fél hatos busszal kimentem Cukrászdavárosba, onnan vonattal Budapestre, volt egy két órás megbeszélés az irodában, aztán kutyafuttában összeszedtem Fiú szülinapi ajándékait két helyről, és rohantam a vonathoz, háromra pedig megint itthon voltam). Pénteken egész délelőtt tortát sütöttem, Fiú orosz krémtortát kért ezt a szót amúgy hogy írják helyesen?, ami egy kicsit macerás, de a végeredmény nagyon finom, úgyhogy mindenképp megéri. Aztán összepakoltunk, és este átmentünk Strandfalvára VF-fel, Úszómesterrel és Mérnökékkel. Szerencsére egy tűzrakó helyet be tudtunk foglalni, és meg is sütöttük a vacsorát, mielőtt elkezdett esni az eső, nagyon jó hangulatú, családiasra sikerült este volt.

Másnap jöttek Fiú munkatársai, sok-sok barátunk a faluból, illetve IronLady és Masszőr, és fantasztikusan jó nap volt! Sokat mozogtam, vízilabdáztunk, amikor üres volt a medence, sokat játszottunk az óriástollassal, és úszkáltam a medencében csak úgy is. Társasoztunk, ebédre és vacsorára sütöttünk (vagyis Fiú sütött) további zöldségeket, sajtokat és húsokat a tárcsán (a kaja 90%-a IronLady-ék esküvőjéről megmaradt, lefagyasztott grilleznivaló volt, alig kellett venni valamit), söröztünk, és beszélgettünk. Idén nem itta senki vállalhatatlanra magát, és csak kicsit voltam csalódott, amikor VL és Csillagszemű is visszajöttek éjszakázni a faluba, amikor eredetileg az volt a terv, hogy kint alszanak ők is (de amúgy jól tették, mert iszonyat hideg volt hajnalban).

Vasárnap reggel miután kiolvadtak a tagjaim futottam egy rövid kört (3 km, de 99 méter szint volt benne!), csobbantam még kettőt a medencében, segítettem összepakolni, és kb. délre hazaértünk. Itt rohamléptékben megebédeltünk, kicsit pihentünk, és kettőre már jöttek is a népek tortázni. Még jó, hogy egy 28 cm-s tortát sütöttem, így is alig maradt belőle, pedig hárman is hoztak még sütit a tortán kívül. A vendégek egy jó két órát voltak nálunk, utána még IronLady és Masszőr megnézte a házunkat, aztán kidőltünk Fiúval mindketten.

Hétfőn volt egy kis időnk regenerálódni (meg természetesen mosogatni a húszfős társaság után és elpakolni a hétvégi romokat), aztán kedden átugrottunk a Velencei-tóhoz a családom egy részével találkozni. Itthon volt most a húgom Németországból a pasijával, jó volt őket is látni, de jó volt csobbanni a tóban is, és idén is megállapítottam, hogy imádom a SUPozást. Itt is sokat beszélgettünk, játszottunk a Zombie Dice nevű játékkal, és barbecue-t készítettünk ebédre (vagyis hát főleg a húgom meg a pasija készítette, én a salátához asszisztáltam zöldségvágással). 

Szerdán már mind a ketten azt éreztük Fiúval, hogy egy fél évre előre kiéltük a társasági igényeinket, de már meg volt beszélve aznap estére egy lángosozás, amit nem akartam lemondani. Végül elég jól sült el, nem voltunk túl sokan, elég lett a lángos is, és tudtam beszélgetni egy kicsit nyugisabban VL-lel és Zongoratanárral. Meg lefröcsögtettem a lábamat forró olajjal, úgyhogy most szép égési sérülések vannak rajta végig, de szerencsére annyira nem volt vészes, már aznap este se fájt annyira, hogy ne tudjak aludni tőle.

Tegnap pedig eljött látogatóba a nagynéném, és csináltunk sült paradicsomszószt, raktunk egy fermentálódni cukkinit, és még a száraz kenyeret is ledarálta morzsának, amiért nagyon hálás vagyok, mert nekem nem lett volna volt lelkierőm hozzá.

Bírom egyébként ezt a nyári arconpörgést, csak az az egy baj van, hogy semmi kedvem nincs dolgozni, és nagyon nehéz rávenni magam, hogy közben jogszabályokat meg vonatkozó szakirodalmakat olvasgassak. Ráadásul kb. mindenki szabin van rajtam kívül, úgyhogy extrán nem vagyok motivált arra, hogy haladjak. :D Na de ez van, majd ősszel úgyis be kell pótolnom a mostani lazulást, akkor több munka lesz, mint most. Azért most ebben a sok társasági programban eléggé elfáradtam, nincs kedvem a haldokló kerttel sem foglalkozni, legszívesebben egész nap olvasnék vagy kézműveskednék, meg aludnék... de jövő héten már összeszedem magam, és visszatérek az életbe.