another stranded Sunday

Ma legszívesebben egész nap csak feküdtem és olvastam volna, de sajnos vannak azok a napok, amikor ezt nem lehet. Úgyhogy ehelyett:
- mosogattam;
- próbáltam egy kis helye csinálni a nappaliban meg a konyhában, mert megint mindent elözönlöttek a cuccok cuccaim;
- porszívóztam;
- elpalántáztam 13 féle paradicsomot meg egy tomatillót (hova fogok ennyi paradicsomot ültetni?!);
- ebédre sütöttem vadzöldes pitét;
- kurkumás-sülthagymás kenyeret sütök;
- tanultam (vagy legalábbis úgy tettem, mintha tanulnék, haha).

Még össze kell pakolnom holnapra, ki kell sütnöm a kenyeret, és jógázni is szeretnék, mert reggel elmaradt, és érzem a hiányát nagyon. De azért olvasni is lesz időm. És legalább egyedül voltam egész nap, ami már csak azért is jó, mert így is folyton idegbajt kaptam attól, hogy leejtek/fellökök dolgokat / nincs hely / mittudomén, hát még ha Fiú is itthon lett volna.

Tegnap sütöttem kenyeret magunknak is, elpalántáztam egy tálca céklát meg salátát (tudom, tudom, ez már a luxus kategória, de megfertőztek a biointenzívesek, hogy mindent palántázni kell, tényleg annyival gyorsabban lehet indítani így mindent), felástam egy ágyást (már csak 4 van hátra a tavalyiakból, elég jól állok), és a héten voltam bodyartozni is meg futni is meg sétálni is. Sajnos minden reggel arra tudok csak gondolni, hogy mennyire kib.szottul fáradt vagyok, de remélem, hogy ez csak a tavaszi fáradtság velejárója, és hamarosan elmúlik.

Ugyanitt: köszönöm mindenkinek, hogy kitartotok velem! Most már egy kicsit lenyugodtam ahhoz képest, amikor a zárás mellett döntöttem, de jól esik most egy kicsit, hogy nem az egész világgal osztom meg a gondolataimat.