Hétfőn Paskál, kedden a szomszéd falu strandja, utóbbi összehasonlíthatatlanul sokkal jobb volt, még ha a lelkes kamasz fiúk a fejünk fölött ugráltak is. Sajnos megint kánikula van, ami azt jelenti, hogy 10 és délután 5 között képtelen vagyok odakint tartózkodni. Remélem a hétvégére ígért eső tényleg ideér, mert szörnyű ez az aszály, már lassan két hónapja nem esett értelmes mennyiségű eső, minden kornyadozik (engem is beleértve).
Az is nagyon megvisel, hogy most a házzal sem tudunk haladni, pedig (megint) az volt a terv, hogy majd nyáron belehúzunk, és akkor talán télen beköltözhetünk. De (megint) nem megy, (megint) önhibánkon kívül, és ez iszonyú frusztráló. Viszont befejeztem a ribizliszedést, ez jó. Lesz belőle még 2-3 üveg szörp meg talán 5-6 üveg lekvár. Remélem a füge is beérik idén (az első adag úgy néz ki, hogy ráaszalódik a fákra, nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni), meg lesz ősszel szilva, alma, azoknak a feldolgozása majd egy újabb kör lesz, addig most kicsit nyugi van ezen a fronton. Minden másból nem ültettem annyit, hogy komoly problémát okozzon foglalkozni velük (mondom ezt most, aztán majd meglátjuk, mi lesz, ha a cukkini esetleg elkezd teremni).
Az is megvisel, hogy Gy. apja itt van most egy hétig, és vele nem vagyunk kompatibilisek, úgyhogy én nem nagyon megyek le a házhoz, és van időm a gép előtt ülni egy kicsit, és a képernyő előtt ülős dolgokkal haladni. A gép előtt töltött időt óhatatlanul elpazarolt időnek érzem. Az agyammal tudom, hogy nem az, de akkor inkább mennék és csinálnám, mint hogy itt ücsörögjek - ma még a vasárnapot is előrehoztam, és porszívóztam meg mostam, mert nem biztos, hogy a hétvégén itthon leszek.
Közben viszont szörnyen fáradt vagyok, ha futni megyek reggel, akkor 5-kor kelek, ha nem megyek, akkor 6 és 7 között, és mostanában 11 előtt nem nagyon fekszem le. Ezerfelé áll a fejem (egyik ház, másik ház, egyik kert, másik kert, medence, minimál munka, áll nálam három recenziós könyv ezer éve, szeretnék mindenfélét olvasni is, futás, nyaralás, mittudomén). Múlt hétvégén aratónap és pizzázás, hétfőn-kedden Budapest, ma teaház és palacsintázás, holnap átbringázok egy fél megyét (ha nem szakad le az ég), vasárnap vissza, hétfőn Orfű, keddtől péntekig Tahi, pénteken vendégek jönnek, szombaton falunap, 26-án elutazom Szlovéniába, 4-én hazajövök, 6-án egész napos egyesületi találkozó, aztán meg kezdődik Gy. szülinapi hétvégéje, amit hagyományos módon a szomszéd faluban töltünk. Az utána még nagyon messze van, de már akkorra is vannak tervek... Félreértés ne essék, nem panaszkodásból mondom ezeket, szeretem ezt a nyári pörgést, csak hát attól még fárasztó. És a költözés (pontosabban a nem-költözés) miatti nyomasztó érzést nem tudom elhessegetni magamtól. Szóval ilyen kettős napjaim vannak. Megint.