Tegnap ötésfelet futottam, 108 méter szinttel, 43 perc alatt. Átlagban 7.50 alatt ment le egy kilométer (viszont ami fontosabb, hogy most egyszer sem sétáltam annyit, hogy 9 perc fölé menjen egy kilométer). Időre nyilván lehetne jobb, távra is mehettem volna többet, de iszonyatosan jól esett, és egy csomószor fel se tűnt, hogy futok, mert annyira el voltam foglalva valami mással. Vittem a kutyát is, volt süni, búbosbanka, két-három bambi, harangvirágok, és végig jött a nyomomban a vihar. Tényleg úgy éreztem, hogy szárnyalok. :)) Lassan jó lenne majd továbblépni a haton, és nyolcakat futni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése