szárnyalás

Tegnap ötésfelet futottam, 108 méter szinttel, 43 perc alatt. Átlagban 7.50 alatt ment le egy kilométer (viszont ami fontosabb, hogy most egyszer sem sétáltam annyit, hogy 9 perc fölé menjen egy kilométer). Időre nyilván lehetne jobb, távra is mehettem volna többet, de iszonyatosan jól esett, és egy csomószor fel se tűnt, hogy futok, mert annyira el voltam foglalva valami mással. Vittem a kutyát is, volt süni, búbosbanka, két-három bambi, harangvirágok, és végig jött a nyomomban a vihar. Tényleg úgy éreztem, hogy szárnyalok. :)) Lassan jó lenne majd továbblépni a haton, és nyolcakat futni.

Hőérzet 42 fok. Wtf. Mi lenne, ha ezt a részt átugranánk?

Ma jöttem haza a háromnapos csapatépítőről (bár már május óta nem dolgozom velük, de nagyon szeretem őket), 11-től délután 3-ig aludtam. Pedig nem csináltunk sok mindent, de ez a rohadt meleg kikészít. Kértem, hogy vegyenek le a honlapról, mert 1) nem dolgozom már ott majdnem két hónapja, 2) vállalhatatlan az a kép rólam (de nem volt jobb). Az volt a válasz, hogy nem szeretnék. Egyrészt tök jól esik, másrészt azért érzem kicsit a nyomást, hogy minél hamarabb menjek vissza, amit amúgy nem biztos, hogy akarok. De mindegy is, amíg nem költöztünk be a házba, addig ez nem téma.