széthulló idő

Megint úgy érzem, mintha valami ködön mozognék keresztül - történik az élet, haladnak a dolgok, én meg nem tudom utolérni, megfogni őket. Ezt az állapotot azt hiszem Karafiáth Orsolya Nulltündér című versével tudom legjobban szemléltetni (nem vagyok egy nagy Karafiáth Orsolya-rajongó, de a Café X-ben van jópár írása, ami megfogott):

 ... s a mindig másmilyen most egyszínű.
Akár a lég - alakja változása...
Riadt és rebbenékeny. Összerezdül,
eltűnő testét zaj, a fény ha bántja.

Ruhája ránca nyár, gyűrött románc,
hajába kócolódott minden este.
Letört körmöcskéjéből furcsa félhold;
testét a hőség lassan áterezte.

Jóskártyáján az ábrák megfakultak,
törött pálcája nem lobbantja lángra.
Nem mondja: "Hopp, és bűn és báj - legyen!!".
Semmit se mond. Mintha semmit se várna.

Amit veszített, nem lehet keresni.
Amit mulasztott, mégsem múlik el.
A nincs előtti tágas, ritka térben
övé mi; erre gondol szüntelen.

Az éj leszáll, hogy színét felvegye:
nyugodt sötétségű, tündéri kék.
A hajnal harmatában nem találod -
saját varázsa szórja szerteszét.

Elszenderült a domboldal tövén.
Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd!
Ha most kívánnád, érintése métely.
Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz.

Fekszik csak az esőáztatta fűben,
fehér vászoncipője tiszta sáros.
Nézd hosszasan s ő percről percre szebb lesz.
Álmodd hozzá egy másik éjszakához.
 

Levizsgáztam egészségügyből. Tegnap vigyáztam Kölyökre másfél órát. Délután elmentünk Szövőnővel sétálni, láttunk havasi cincért, és szedtem már értelmezhető mennyiségű rókagombát. Szerdáról csütörtök hajnalra virradóra elolvastam az Éhezők viadalát (jól esett végre valamit olvasni, ami nem szakszöveg, és nem is olyan szörnyen kifinomult, mint a Bábel, amit hónapok óta nagy megszakításokkal olvasok, és imádom, de nem egy könnyű történet). Sütöttem egy kivételesen jól sikerült kenyeret meg zöldborsó burgert. Ma reggel voltunk kocogni VidámLánnyal. Nincs kedvem dolgozni, de azért egész jól haladok az aktuális feladatokkal nem tudom, mi lesz velem, ha véget ér ez a projekt mondjuk most épp kalandtúrákat nézegetek ahelyett, hogy haladnék. Tegnap nyírtam füvet (és ma is fogok, ha minden jól megy). A kertem úszik a gazban, de már elkezdtem kiszabadítani. Hétvégén találkozom Könyvmollyal, akivel talán tavaly ősszel találkoztunk utoljára egy sörözésen. Jövő héten lesz IronLady és Masszőr esküvője.

Hirtelen indíttatásból készítettem egy mentás kávét, egész jó lett. Bárcsak kicsit több menta lenne a kertben, de a citromfű egyelőre mindent elnyom.

Bárcsak jobban otthon érezném magam a világban.