a szavak jelentőségéről

Mostanában sok ADHD/autizmus kontentet dobál elém az internet, én meg egy jó részét elolvasom. Talán azzal még nem esek az öndiagnózis csapdájába, ha azt mondom, hogy mindkét skála tüneteiből elég sokat mutatok (ami megint oda vezet vissza, hogy az én megítélésem szerint egyszerűen túl szűk az a skála, amit ma "normálisnak" meg "tipikusnak" tekint a világ, de egyrészt nem akarok megint akaratomon kívül megbántani senkit, másrészt meg nem erről akartam írni. :D)

Az egyik ilyen gondolatmenet alapján gondolkodtam el azon, hogy a mindennapi életemben mennyire fontos egy-egy feladat megfogalmazása. És itt most kifejezetten nem a munkára gondolok - ott már elég régóta küzdök a pontos feladat- és felelősségleírásokkal, így az nem jelent akkora újdonságot. A legjobb példa talán a mosogatás erre az újkeletű felfedezésemre. 

(Az alábbiakban megint ki fog derülni, hogy mennyire trehány vagyok, úgyhogy tisztaságmániások ne kattintsanak.)

Amikor azt mondom, hogy elmosogatok, abban nálam tényleg csak a mosogatás van benne. Az nem a feladat része, hogy helyet csináljak a tiszta edényeknek. Az sem a feladat része, hogy utána kitakarítsam a mosogatót. Ezek külön feladatok, és amíg ez nem tudatosult bennem (azaz múlt hétig), addig folyamatosan frusztrált voltam, hogy ezeket nem csináltam meg. Oké, a pakolásra az lett a megoldás már jó ideje, hogy Fiú elpakol, én meg mosogatok, de ez a felismerés akkor is felért egy megvilágosodással, hogy ezekre a feladatokra külön utasítást kell adni magamnak, ha azt akarom, hogy meg legyenek csinálva. 

Sőt, mi több. Az elmosogatás alapból csak arra az adag edényre vonatkozik, ami épp a mosogatóban van. Én ugye minden nap főzök, ami azt jelenti, hogy elég sok edényt meg eszközt használok, és van, hogy valamit csak otthagyok a tűzhelyen vagy az asztalon, azzal, hogy majd elmosom. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy nincs végtelen mennyiségű meleg vizünk, mert a bojler éjszakai áramról megy - így ebéd után már nem nagyon szoktam mosogatni, hogy maradjon estére víz a zuhanyzáshoz. Így hát gyakran történik az, hogy elmosogatok mindent, ami a mosogatóban van, aztán jól telerakom megint azokkal a dolgokkal, amik eddig a mosogatón kívül vártak a sorukra. 

Most, hogy rájöttem erre a mintázatra, megpróbálom kibővíteni a mosogatás taskot: egyrészt beletenni a végére a mosogató kitakarítását (ami szó szerint maximum egy percet vesz igénybe), másrészt meg ha már nekiállok mosogatni, akkor tényleg elmosni mindent, aminek van hely a szárítóban. Egyelőre extrém nagy odafigyelést igényel ez az elhatározás - ma reggel például nem sikerült megugranom, de amikor igen, akkor is háromszor kell rászólni magamra, hogy nem az volt a feladat, hogy helyet csináljak a mosogatóban (rajtakaptam magam ugyanis, hogy időnként így fogalmazok), hanem hogy elmosogassak.

Szóval... ez megint egy olyan dolog, amire nem vagyok túl büszke (mármint az, hogy rumli van a konyhában folyamatosan). De annak mindig örülök, amikor rájövök valami ilyesmire a saját működésemmel kapcsolatban, és egy lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy megoldást találjak olyan dolgokra, amikkel saját magamat idegesítem. (Bár hozzáteszem azt is, hogy azért elég fárasztó tud lenni, hogy folyamatosan ki kell cselezni a saját agyamat.)