az volt, hogy ha felkelek 4-kor, dolgozom a kertben 4-5 órát, aztán alszom kettőt (jó, hármat, mert alvásdeficitben vagyok), akkor aztán olyan, mintha megint reggel lenne, és így tulajdonképpen másfél-két napot le tudok nyomni egy alatt.
(Gondolom hosszú távon nem működik, de hatékonyság szempontjából nem rossz. Ebben az időben amúgy simán lehetett volna olyan 16 órázni a kertben, de annyira nem vagyok hardcore.)
Ez most nem egy elmélkedős poszt lesz a futásról - olyat is szeretnék írni majd egyszer, de - most csak szeretnék megmutatni két képet a lefutott kilométerekről. :D
Ilyen az, amikor egyedül futok, kényelmesen (és nem állok meg fotózni):
És ilyen az, amikor Fiúval futunk ketten:
Ami elég jól illusztrálja, hogy amúgy elég jó tempót tudok futni, akár felfelé is, csak míg Fiú csak szedi a lábát, és megy előre, addig én rendesen nézelődöm is közben. :D Persze az sem elhanyagolható, hogy kb. 30 centi és 20 kg különbség van köztünk - én jóval kisebbeket lépek (viszont cserébe nincs allergiám, és kapok rendesen levegőt).
De amúgy szerintem jó lesz ez a rendszer, hogy heti egyszer megyünk együtt a tempóra, és heti 1 vagy 2 alkalommal elmegyek egyedül nézelődni hosszabb távokra.
Egyrészt, mióta kertészkedem, nincs pofám panaszkodni az esőre. Főleg az elmúlt két év után. Örülök, hogy végre nem mínuszosan megyünk bele a nyárba. Emlékszem, hogy tavaly volt olyan munkatársam, aki konkrétan sírt a telefonba nyár elején, mert hónapok óta nem esett náluk az eső (az Alföld északi csücske), semmi nem nőtt a kertben, és haldoklott az erdő is. Idén szerencsére senkinél nincs ilyen probléma. Remélem nyáron se maradunk teljesen eső nélkül.
Másrészt viszont, nagyon kéne már füvet nyírni, mindenhol, de főképp ott, ahol új ágyásokat akarok csinálni, mert sürgősen ki kéne ültetni a paradicsom palántákat, elvetni a tökféléket és a babokat.
Tudom, az ágyásokat már rég meg kellett volna csinálni, de nem csináltuk meg, ez van. Az elmúlt egy hónapban hétvégente nem vagyok itthon, és mindig pont úgy jött ki, hogy nem tudtunk füvet nyírni, és most már ez kezd komoly lelki (és logisztikai) problémát okozni, hogy nem tudok haladni a kerttel.
De azért azt is elárulom - csak halkan, mert nem akarom elkiabálni -, hogy az egész faluban idén is kb. csak nekünk lesz meggyünk meg cseresznyénk, mert mindenhol máshol elvitte a monília. Valahogy nagyon szerencsés helyen vannak a fáink, ezeket is megtámadta amúgy, de a kezdeti ijedelem után ugyanúgy hajtanak tovább. Lesz meggylekvár, meggypálinka, meggyszörp és cseresznyés pite idén is (ha nem rohad be az egész, de gondolom azért nem fog egész nyáron esni).
(Amúgy a kertnaplózás megy a háttérben továbbra is, csak képekkel együtt akarom megosztani őket, és odáig még nem jutottam el.)
Április 25-30.
Egy pár hét kimaradt, de oda se neki, utólag nem fogom bepótolni. Ráadásul ugye másfél hétig nem is voltam itthon, így a hazatérésem után extra gyorsan bele kellett vetni magam a munkába, hogy legalább valamennyire utol tudjam érni magam.
Ez a mém megvan? Életem, röviden összefoglalva. Már napok óta kerülgetett a felismerés, de ma reggel sikerült megfogalmaznom, hogy annyi m...
